Atlétika
Nagy Marcell
MTK legendárium | 325. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei.” „A füredi Anna bálon kezdetű dal születése.”
A falu legnagyobb birtokosa éppen Háczky Laura anyai nagyatyja, nemes Pap János volt, aki az 1830-as években építtette a tekintélyes oszlopokon nyugvó szép, timpanonos, klasszicista kúriát. Pap uram joviális, de igazi haladás ellenes patriárkája lett famliájának. Ebből adódóan Közép-Iszkáz sokat veszített maradi gondolkodása miatt, hisz sem a birtokát átszelő Budapest-Szombathelyi vasútat nem engedte földjeire (vasúti közlekedéstől fosztva meg a lakosságot,), sem pedig a fejlődést elősegítő vásári jog megszerzését nem támogatta.
E maradi szemléletű falunak igazi áldásává lehetett volna a Szekrényessy Kálmán szemléletű bátor újító, hisz már atyja, a vasútat gáncsoló Pap uram ténykedése előtt fél évszázaddal a fővárosi közlekedés reformálása mellett több vidéki helyszínen is beindította társaskocsi vállalatait. Nagybátyja, Szekrényessy Endre, pedig a betyárkirályt, Rózsa Sándort juttatta tömlöcbe, míg az Iszkázon született Savanyú Jóska, bakonyi betyár ezután húsz esztendővel is szabadon garázdálkodott, és tört rá 1879-ben Laura gyermekkori lakóhelyére a magyargencsi kastélyra, hidegvérrel lőve agyon az ott időző megyei embert.
Szekrényessy Kálmán esetleges iszkázi megtelepedése – életét ismerve – bizonyára nagy áldást jelentett volna a Somlóvidéknek, ugyanakkor nagy vesztesége lehetett volna a főváros sport, kulturális, technikai és társadalmi életének.
A kényelmes iszkázi úrilakban töltötte Laura a nyarakat, szerető nagyatyja közelében, állandó lakhelye viszont a már említett Magyargencs volt, melyet apai famíliája révén atyja, Háczky Sándor birtokolt.
A Háczky család Laura ükapja, Sámuel idején települt Csengerből Pápára, és nősülések révén jutottak somlóvidéki birtokaikhoz.
A kényelmes iszkázi úrilakban eltöltött kellemes napok és órák múltával Szekrényessy Kálmánt szólította katonai kötelezettsége, méghozzá török szolgálatban elvégzendő vezérkari felderítési feladatokra, melyeknek titkossága nem tette lehetővé, hogy Laurának részletesen beszámoljon halaszthatatlan feladatairól. Ez nagyban fokozta a leány elkeseredését, és talán bizalmatlanságát is, aki nem akarta maga mellől elengedni a férfit.
Féltette bontakozó szerelmüket, és nem értette a vakmerő férfi katonai ambícióit, ezért így könyörgött Szekrényessynek: „Légy szerető férfiú és ne akarj nyugalmam árán szerezni új babérokat, hiszen úgyis bő részt küzdöttél ki magadnak a hírnévből és dicsőségből!”
Szekrényessy kapitány, ki, ha kötelessége teljesítéséről volt szó nem ismert tréfát – még ha fájt is számára az elválás – parancsra cselekedett: „Mióta eszmélek, a becsület s kötelességtudat vezérel. […] Vészközeledtekor cserbenhagyjam derék bajtársimat? Kötelességem szólít! Ők, ha kell hősi véröket ontanák értem, míg én távol legyek tőlök, mikor eshetőleg tudományom és gyakorlottságom az ő életöket menthetné majd meg […] Ez hálátlan gyávaság volna. A becsület hí! Épp angyalom irányába térjek le a kötelesség ösvényéről!”
Laura nem tanúsított megértést Kálmán tervezett elutazását illetőleg, és ezt mind elkeseredettebben ki is fejezte:
„S én ki vagyok neked?! Nálam ki szeret jobban téged?! Ne hagyj el, ne sújts le cáfolhatatlan, rideg, fagyos érveid által!”
Laura rettegve engedte el, de szorongását nem tudta legyőzni, attól félt, hogy hirtelen támadt boldogságának a tragikus halál vet véget.
„Ne hagyj el [Kálmán]! Boldogságomat dúlod föl, mert távoztod elrabolja reményimet, nyugalmamat. Iszonyú képről álmodtam. Elestél a harcmezőn! […] Gondold meg, hogy sebet kaphatsz, mi vár akkor rád, hogy hadifogságba kerülhetsz, mi fenyeget ott téged, ha megtudják miszerint magyar vagy, Szibéria egy ólombányájába hurcolnak. […] Meg fognak ölni, oh ne távozz tőlem! „
Kálmán ennek ellenére az utazás mellett döntött, ami mélyen megsértette a leányt és a vele rivalizáló nagynéni érzéseit, akik egymás előtt is titkolták vonzódásukat a férfi iránt. Végül a kapitány a legnagyobb tapintat mellett, de hajthatatlan maradt és útra kelt, hogy ígéretéhez híven néhány hónap múltán végleg visszatérjen…
